Mauritius egy igazán picinyke szigetállam az Indiai-óceán szívében. Két nagyobb és több kisebb szigetből áll az a szigetcsoport, amiből Mauritius alkotja a fő szigetet. A sziget délnyugati irányában emelkedő fennsík húzódik. Aktív vulkánokkal nem rendelkezik, így ez rájuk nézve hatalmas szerencsével bír. Említésre méltó legnagyobb folyója a Grande Riviére.
Éghajlatát tekintve szubtrópusi, náluk a nyár decembertől egészen júniusig tart. Az átlaghőmérséklet 30 celsius fok. A tél júliustól egészen szeptemberig tart, amikor is az átlaghőmérséklet éjszaka 17 celsius fok, délután meg 24 celsius fok körül szokott lenni. A központi fennsík éghajlata eltérő a sziget többi részétől, itt folyton esik az eső és nagyon magas a páratartalom.
A szigeten rengeteg páfrány és virágos növény őshonos. 44 olyan állatfajuk van ami a sziget életéhez hozzátartozik és vele együtt született, viszont sajnos ebből már 21 faj kihalt. A tenger leggyakrabban előfoduló teremtményei az óriásteknősök, a dugongok és a halak. A szárazföldön madarak és gyümölcsevő denevért találunk, ami a sziget egyetlen őshonos emlőse, a többi emlőst betelepítették. Így alakult ki a szigetnek az emlős populációja, ami sok különféle állatot tartalmaz: szarvas, makákó, farkatlan tanrek, indiai mongúz, vaddisznó stb. Őshonos fajuk volt a mauritiusi nyereghátú óriásteknős, de már sajnos kihalt. Három olyan gyíkfajt tudunk megemlíteni, ame szintén hozzátartozik a szigethez: a Günther-gekkó, a Telfair-szkink és az éjszakai gekkó. Két kigyófajtával is büszkélkedhetnek: a rőtpikkelyű boa és a mauritiusi boa. A szigeten található a földön az utolsó hurrikánpálma valamint a csak itt megmaradó Kerek-szigeti palackpálma. A Dodó, mely szinte mindenki számára ismerten cseng sajnos ma már csak fogalom. Egy repülésre képtelen madár volt, mely teljesen kipusztult.
A szigetnek nem voltak őslakói, a népessége az araboknak, portugáloknak, briteknek, hollandoknak és franciáknak volt köszönhető, akik a 10. század óta folyamatosan birtokba vették a szigetet. A mai lakosság nagy része indián, viszont vallása nagyon sokszínű, köszönhető ez a sok-sok bevándorlónak, tengerésznek és hódító hadjáratnak egyaránt.
Vasút hálózattal nem rendelkezik, viszont az autóutak behállózzák az egész szigetet. Repülőtere a Sir Seewoosagur Ramgoolam Nemzetközi Repülőtér.
A sziget északi részét fehér homokos tengerpart és lagúnák alkotják. Fővárosa Port Louis, ahol a sok történelmi eseménynek köszönhetően nagyon sok vallással kapcsolatos létesítményt találhatunk meg: templomok, mecsetek és pagodák egyaránt vannak. A déli rész földrajzi adottságok miatt érintetlen. A fővárosban található a Naval Múzeum, ami nem más mint a tengerészeti múzeum. Nagyon izgalmas látnivaló a La Vanille Crocodile Park, ahol a hűllők életébe nyerhetünk betekintést és imerkedhetünk meg a faj különböző teremtményeivel. A Sonillac névre hallgató kis falu a sziget halászfaluja, ahol a halászat mesterségébe pillanthatunk be.
Gasztronómiáját tekintve igen sokszínű, hisz felfedezhető benne az európai, indiai, ázsiai, kínai és afrikai jegyek egyránt. Szigetország lévén fő alapanyaguk a tengeri halak és a tenger gyümölcsei. A paradicsom az egyik kedvelt ízesítése a szószoknak, mártásoknak, hisz külömlegesen édes ízű. Népszerű ételük a Briani, ami egy muszlim ételkülönlegesség. Előszeretettel készítenek ételeket az izzó lávaköveken. Az adagok kiadosak és élvezetesek. A palackozott víz fogyasztása ajánlott, hisz bár a víz tisztának tűnik még is az európai ember számára nem egészséges.
Kiemelt Mauritiusi hoteleink:
Amikor mi utaztunk, akkor a reptérről transzfer szolgáltatást rendeltünk, utána pedig Port Luoisban béreltünk autót, így olcsóbban jöttünk ki, minthaa reptéren. Sikerült a végigjárni és nézni mindent nagyszerű élmény volt, bármikor szívesen visszamennék (bár azért az út elég drága:D). Viszont a utána minden más már megfizethető volt , a transzfer is http://transfers2airports.com/mauritius-airport